Érzések

... én nem érzem úgy, hogy elviselhetetlen természetem lenne. Igaz nincs legjobb barátnőm, de vannak barátaim, akikben megbízhatok és ha baj van számíthatok rájuk és ők is én rám. És itt a családom is, akik a legfontosabbak bármmit is mondok néha dühből esetleg haragból. Nagy szám van és van mikor bunkó is vagyok. Ez tény. Őszinteség ?! Van mikor kimondom amit érzek, de van amikor viszont csöndben hallgatok. Nem tudom melyik a jobb. Apa régebben mindig azt mondta: nem mindig muszáj teljesen őszintének lenni, mert az másnak fájhat nagyon is. Úgy érzem egy barátság, ahhoz hogy hosszú távon működhet, ahhoz két ember kell és az akarat. Nem mindig a másik a rossz. Könyebb mindenalól kibújni úgy, hogy a másikat hibáztatjuk.. Természetesen vannak úgymondd "ellenségeim" is, akik nem bírnak a nagy szám miatt. És nem értik, ha azt mondom neki hogy, "de csúnya vagy :) ".. ezt nem kell magára venni senkinek, ez amolyan poén, amit én is megkapok =D .. főleg Anett pajtitól xD ♥ Ezeket néha magamra veszem, néha röhögök rajta. :) Én ilyen vagyok ( és még páran a baráti körömből :D) így kell elfogadni ^^

és mielőtt félre értés történne, ezt nem személyesen írtam SENKIRE, csak álltalánoságban :)